Zamjatyin, Jevgenyij Ivanovics (Замятин, Евгений Иванович) (1884–1937) Művek Bibliográfia   hu ru

Életrajz

Lebegyany, 1884. febr. 1., +Párizs, 1937. márc. 10.
1902-től a szentpétervári műszaki főiskolán tanul hajóépítő mérnöknek, 1908-ban fejezi be az iskolát, s a tanszéken ottmarasztalják tanítani. Ekkor már ír is, első elbeszélését elküldi az Obrozovanyije c. lapnak, ahol meg is jelentetik. A következő három évben eredeti szakmájának, a hajóépítésnek hódol, műszaki szaklapokban publikál. Munkájával kapcsolatban sokat utazik.
Részt vesz az 1905-ös felkelésben, börtönbe kerül, majd száműzik. 1906-tól 1911-ig illegálisan él Szentpéterváron. Legközelebb 1911-ben jelenik meg elbeszélése. Súlyos betegség, idegösszeroppanás kényszeríti vidéki magányba, ekkor írja első maradandó művét Ujezdnoje címmel, s közeledik Remizovék irodalmi csoportosulásához.
1913-ban engedélyt kap, hogy Péterváron éljen. Na kulicskah című elbeszélése miatt a cenzúra elkobozza a könyvet, perbe fogják őt is, a szerkesztőséget is, végül felmentik.
Hajóépítő mérnökként Angliában dolgozik 1916–17-ben, de a forradalom hírére haza- siet. A hatalommal állandó összetűzésben áll: ”írásainak külföldi megjelentetése alapot nyújtott az ellene indított támadássorozatnak.” Több helyen tanít: a műszaki főiskolán, kortárs orosz irodalmat a Herzen Tanárképző Főiskolán és más helyeken is, több kiadó munkatársa. 1929-től betiltják műveit. Gorkij közbenjárására 1931-ben Sztálin engedélyezi emigrálását. Csak az 1980-as évek végén rehabilitálják.
Továbbfejleszti a gogoli fantasztikum hagyományait. Fő műve, a Mi című antiutópiája A. Huxley és G. Orwell regényeinek irodalmi előzménye.