Ahmatova, Anna Andrejevna: Szerelem (Любовь Magyar nyelven)

То змейкой, свернувшись клубком,
У самого сердца колдует,
То целые дни голубком
На белом окошке воркует,

То в инее ярком блеснет,
Почудится в дреме левкоя…
Но верно и тайно ведет
От радости и от покоя.

Умеет так сладко рыдать
В молитве тоскующей скрипки,
И страшно ее угадать
В еще незнакомой улыбке.

Hol kígyóként tekeregve
Szívemre fonódik, hízeleg,
Hol ablakomra repesve
Turbékol, egész nap kéreget.

Fehér zúzmaraként csillog,
Máskor illatos csodát ígér...
De titkon és biztosan fog
Fájni, amit csak cserébe kér.

Felbuzgó imáját zengi
A zokogó hegedű húrja,
Döbbenetes felismerni,
Ha hív egy idegen mosolya.