Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics: A mulandóság bánata (Тоска мимолетности Magyar nyelven)

Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics portréja
Baka István portréja

Vissza a fordító lapjára

Тоска мимолетности (Orosz)

Бесследно канул день. Желтея, на балкон

Глядит туманный диск луны, еще бестенной,

И в безнадежности распахнутых окон,

Уже незрячие, тоскливо-белы стены.

 

Сейчас наступит ночь. Так черны облака...

Мне жаль последнего вечернего мгновенья:

Там все, что прожито,- желанье и тоска,

Там все, что близится,- унылость и забвенье.

 

Здесь вечер как мечта: и робок и летуч,

Но сердцу, где ни струн, ни слез, ни ароматов,

И где разорвано и слито столько туч...

Он как-то ближе розовых закатов.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://annenskiy.ouc.ru/toska-mimoletnosti.html

A mulandóság bánata (Magyar)

Már elmerült a nap. A balkonra tekint

A sárga hold ködös, még árnyatlan korongja,

S hiába fénylenek kitárt ablakaink,

A sápadt bú a vak falakat már bevonta.

 

Mindjárt leszáll az éj. A mennyeken ború...

A szívem fáj ezért a végső esti percért:

Mert benne él, mi volt - a vágyódás, a bú,

És benne már, mi jő - a csüggedő felejtés.

 

Itt álom lett az est: félénk, de röpke is,

Ám szívednek, ahol se húr, se könny, se illat,

S hol széthullt s összefolyt a felhők ezre is,

Már sokkal kedvesebb, mint alkony rózsapírja.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap