Balmont, Konsztantyin Dmitrijevics: Az ördög hangja (Голос Дьявола Magyar nyelven)

Я ненавижу всех святых,

Они заботятся мучительно

О жалких помыслах своих,

Себя спасают исключительно.

За душу страшно им свою,

Им страшны пропасти мечтания,

И ядовитую Змею

Они казнят без сострадания.

Мне ненавистен был бы Рай

Среди теней с улыбкой кроткою,

Где вечный праздник, вечный май

Идёт размеренной походкою.

Я не хотел бы жить в Раю,

Казня находчивость змеиную,

От детских дней люблю Змею,

И ей любуюсь, как картиною.

Я не хотел бы жить в Раю,

Меж тупоумцев экстатических,

Я гибну, гибну, — и пою,

Безумный демон снов лирических.

Feltöltő	Zöldi Péter
Az idézet forrása	russan poetry

Gyűlölöm mind a szenteket,

Szánalmas minden gondolat

Amit kínosan menteget

A magát üdvözítő had.

Rettegnek saját lelkükért,

Rettentik őket álmaik

És a kígyót, amely kísért

Részvétlenül kivégezik.

Gyűlöletes nekem az ég

A szelíd, mosolygó árnyak,

Az üdvösségben nekik elég

A kiszabott, örök vasárnap.

Kívül a mennyen, nekem ez így jó,

A kígyó jól gondolta el,

Gyermekkoromtól az a kígyó

Mint egy kedves kép, érdekel.

A mennyen kívül otthont lelek,

Mert az bárgyú rajongók hona

Pusztulok, -- de énekelek,

Lírai álmok vad démona.

Feltöltő	Zöldi Péter
Az idézet forrása	saját