Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Belij, Andrej: Матери

Belij, Andrej portréja

Матери (Orosz)

Я вышел из бедной могилы.

Никто меня не встречал —

Никто: только кустик хилый

Облетевшей веткой кивал.

 

Я сел на могильный камень...

Куда мне теперь идти?

Куда свой потухший пламень —

Потухший пламень... — нести.

 

Собрала их ко мне — могила.

Забыли все с того дня.

И та, что — быть может — любила,

Не узнает теперь меня.

 

Испугаю их темью впадин;

Постучусь — они дверь замкнут.

А здесь — от дождя и градин

Не укроет истлевший лоскут.

 

Нет. — Спрячусь под душные плиты.

Могила, родная мать,

Ты одна венком разбитым

Не устанешь над сыном вздыхать.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.stihi-rus.ru/1/Belyiy/50.htm

Anyámnak (Magyar)

Kiléptem szegényes síromból.

Nem várt előtte senki sem.

Senki: csupán egy lombjafosztott,

Hitvány bokor bókolt nekem.

 

Leültem hát a kriptalapra...

Hová megyek, mi lesz velem?

Tüzem kihamvadt... felragadva

Hunyt lángomat - hová vigyem?

 

Azóta rég elfeledett már

Mind, aki állt a sír felett.

És az a nő, ki szeretett tán,

Most föl sem ismer engemet.

 

Szemüreg-éjem oly riasztó,

Lakába senki sem bocsát.

Itt meg nem óvnak vad vihartól

A rongyos, foszladó ruhák.

 

Nem. - Hát kriptámba visszabújtam...

Sír, drága, jó anyám te vagy,

Te, aki széttört koszorúddal,

Siratod mindegyre fiad.

 

1907. január, Párizs



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

minimap