Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cvetajeva, Marina: Ахматовой 2. «Охватила голову и стою…»

Cvetajeva, Marina portréja

Ахматовой 2. «Охватила голову и стою…» (Orosz)

Охватила голову и стою,

– Что людские козни! –

Охватила голову и пою

На заре на поздней.

 

Ах, неистовая меня волна

Подняла на гребень!

Я тебя пою, что у нас – одна,

Как луна на небе!

 

Что, на сердце во́роном налетев,

В облака вонзилась.

Горбоносую, чей смертелен гнев

И смертельна – милость.

 

Что и над червонным моим Кремлём

Свою ночь простёрла,

Что певучей негою, как ремнём,

Мне стянула горло.

 

Ах, я счастлива! Никогда заря

Не сгорала чище.

Ах, я счастлива, что тебя даря,

Удаляюсь – нищей,

 

Что тебя, чей голос – о глубь, о мгла! –

Мне дыханье сузил,

Я впервые именем назвала

Царскосельской Музы.

 

 

22 июня 1916



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ru.wikisource.org/wiki

Аhmatovának 2. „Arcom rejtve állok én elébed…” (Magyar)

Arcom rejtve állok én elébed

- nem zavart meg ármány -,

arcom rejtve énekellek téged

alkonyatnak árnyán.

 

Mily vad hullám vett a tarajára,

s száguld messze vélem!

Énekellek, hullám-vélem-árva -

hold vagy éji égen!

 

Ki, mint holló, szállt az égi fára,

s fellegekben jár most.

Horgasorrú! - kinek mérge-átka

s kegye is halálos.

 

Ki a vörös téglás kremli ormon

szétterjesztve éjét,

mintha szíjjal, elszorítja torkom,

énekes gyönyörként.

 

Boldog vagyok! Nem lángolt ily tisztán

alkony még felettem.

Boldog vagyok! Mindent néked adván,

koldusként mehettem.

 

Mert én néked - ó, mély, ó, éj! - menten

értettem a szódat,

és hogy Múzsája vagy, felismertem,

Carszkoje Szelónak.

 

 

1916. június 22.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bibl.u-szeged.hu

minimap