Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cvetajeva, Marina: Kihunyt már Feodoszija fölött (Над Феодосией угас Magyar nyelven)

Cvetajeva, Marina portréja
Baka István portréja

Vissza a fordító lapjára

Над Феодосией угас (Orosz)

Над Феодосией угас

Навеки этот день весенний,

И всюду удлиняет тени

Прелестный предвечерний час.

 

Захлёбываясь от тоски,

Иду одна, без всякой мысли,

И опустились и повисли

Две тоненьких моих руки.

 

Иду вдоль генуэзских стен,

Встречая ветра поцелуи,

И платья шёлковые струи

Колеблются вокруг колен.

 

И скромен ободок кольца,

И трогательно мал и жалок

Букет из нескольких фиалок

Почти у самого лица.

 

Иду вдоль крепостных валов,

В тоске вечерней и весенней.

И вечер удлиняет тени,

И безнадежность ищет слов.

 

 

Феодосия, 14 февраля 1914



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ru.wikisource.org/wiki

Kihunyt már Feodoszija fölött (Magyar)

Kihunyt már Feodoszija

fölött a tavaszi sugárhad,

s megyújtja mindenütt az árnyat

az alkonyat varázslata.

 

Megyek magamban, s bánatom

erős ujjakkal fojtogat már,

és lóbálódzik oldalamnál

elgyengült, vézna két karom.

 

Megyek genovai falak

mentén, a széllel csókolózva,

s szoknyámnak - térdemen lobogva -

hűs selymei hullámzanak.

 

S gyűrűm karéja oly szerény,

s oly szánalmas, meginditó a

kék ibolyák parányi csokra,

mit arcomhoz emeltem én.

 

Megyek a várfalak alatt,

elért e tavaszesti bánat,

s megnyújt az alkony minden árnyat,

s reménytelenség szólogat.

 

Feodoszija, 1914. február 14.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bibl.u-szeged.hu

minimap