Driz, Ovszej Ovszejevics: Умные светофоры

Шли люди. Продукты несли

И портфели.

Шёл я – и птицы

За пазухой пели.

Но что-то случилось!

Стою, как в лесу.

Забыл, кому птиц

Своих певчих несу.

Стою, как слепой,

Среди белго дня.

Несутся машины –

И все на меня!

Но вот светофоры

Блеснули глазами.

И встали машины,

И город весь замер.

 – Стойте! – кричали

Дорожные знаки. –

Дайте спокойно

Вспомнить бедняге,

Кто он и где он,

Нo главный вопрос:

Кому своих птиц

Он за пазухой нёс?

1961

Перевод Г. Сапгира

Siettek az emberek,

ki-ki dolga után.

Én énekes madarakat

vittem keblemen.

Egyszerre csak történt valami.

Az utcák összegabalyodtak,

elfelejtettem, kinek viszem

énekes madaraimat.

Mint akit villám sújtott,

úgy állok a körút közepén.

Gépkocsik lavinája

zúdul egyenest felém...

De megvillant a közlekedési

lámpa szeme: Állj!

Gépkocsik megdermedtek,

és a város megfagyott.

Maradjatok veszteg!

Kiáltották a jelzőtáblák.

Csendet kérünk! Ne

feledje szegény teremtés

ki ő és hol van,

hadd jusson eszébe,

kinek viszi keblében

énekes madarait?