Fet, Afanaszij Afanaszjevics: Kandallónál (У камина Magyar nyelven)

Тускнеют угли. В полумраке

Прозрачный вьется огонек.

Так плещет на багряном маке

Крылом лазурным мотылек.

Видений пестрых вереница

Влечет, усталый теша взгляд,

И неразгаданные лица

Из пепла серого глядят.

Встает ласкательно и дружно,

Былое счастье и печаль,

И лжет душа, что ей не нужно

Всего, чего глубоко жаль.

A tűz húny. Lángját, ingadozva

mind több árny-gyűrű fogja át.

Kékszárnyú lepke fátyolozza

így a pipacs rőt parazsát.

Szemem előtt gyönyörű álmok

sora kél a halk fény alól,

s arcok, fejthetetlen talányok,

néznek a szürke hamuból:

régi életem, óriási

menetben, tűnt kéj, néma dac...

Hazudsz, szív! -: hogy tudnád gyalázni

azt, amit oly forrón siratsz?