Fofanov, Konsztantyin Mihajlovics: Потуши свечу…

Потуши свечу, занавесь окно.

По постелям все разбрелись давно.

Только мы не спим, самовар погас,

За стеной часы бьют четвёртый раз!

До полуночи мы украдкою

Увлекалися речью сладкою:

Мы замыслили много чистых дел...

До утра б сидеть, да всему предел!..

Ты задумался, я сижу - молчу...

Занавесь окно, потуши свечу!..

Сентябрь 1881

Oltsd már el a gyertyát, csukd be a zsalut.

A világ körülöttünk rég elaludt,

ébren mi vagyunk csak: négyszer ütött

óránk a kihűlt szamovár fölött.

Míg el nem értük az éj közepét,

folyt szánkról lopva a drága beszéd:

zsibongtak a tiszta gondolatok...

De reggelig ülni - sok ami sok!...

Hallgatva ülök - te révedezel...

Csukd hát a zsalut - és gyertya se kell!