Ivanov, Vjacseszlav Ivanovics: Ősz (Осень Magyar nyelven)

Что лист упавший – дар червонный;

Что взгляд окрест – багряный стих...

А над парчою похоронной

Так облик смерти ясно-тих.

Так в золотой пыли заката

Отрадно изнывает даль;

И гор согласных так крылата

Голуботусклая печаль.

И месяц белый расцветает

На тверди призрачной – так чист!..

И, как молитва, отлетает

С немых дерев горящий лист...

A földre hullt levél ajándék,

Körötted bíbor verssorok...

Tündöklő-csöndes a halál még,

Ezüstbrokátja rád ragyog.

Az alkonyat arany porán át

A távol épp így senyvedez;

S hegyek fölé terítve szárnyát

Kék-szürke búd így lengedez.

S a mennyeken sziromlik, ég a

Holdfény – oly tiszta és fehér!...

És imaként szállong a néma

Fákról a lángoló levél...

1905