Jazikov, Nyikolaj Mihajlovics: Valami (Нечто Magyar nyelven)

Мудрец — народов просветитель,

Бывал ли твёрд и мудр всегда?

Карамзин

Теперь мне лучше: я не брежу

Надеждой тёмной и пустой,

Я не стремлюсь моей мечтой

За узаконенную межу

В эдем подлунной и чужой.

Во мне уснула жажда неги:

Неумолимый идеал

Меня живил и чаровал —

И я десятка с два элегий,

Ему во славу, написал.

Но тщетны миленькие бредни:

Моя душа огорчена,

Как после горестного сна,

Как после праздничной обедни,

Где речь безумна и длинна!

A bölcs - másoknak művelője -

mindig szilárd s bölcs önmaga?

Karamzin

Jobb így: vágyam ereje lanyhul,

nem biztat már üres remény,

e világon, s kívül körén,

törvény-vonta határokon túl

édenre már nem vágyom én.

A gyönyörért lelkem ma kínban

nem ég: az ideál halott,

mely egykor bűvölt s biztatott,

s kinek tiszteletére

írtam elégiát, egy tucatot.

Az ábránd már hiába bájol,

lelkem keserű és sötét,

mint álom után, mely kísért,

s mint ünnepi mise után,

hol sok az üres, hiú beszéd.