Jerofejev, Venedikt Vasziljevics: Москва – Петушки
Москва – Петушки (Orosz)Москва. На пути к Курскому вокзалу Все говорят: Кремль, Кремль. Ото всех я слышал про него, а сам ни разу не
видел. Сколько раз уже (тысячу раз), напившись или с похмелюги, проходил по
Москве с севера на юг, с запада на восток, из конца в конец, насквозь и как
попало – и ни разу не видел Кремля. Москва. Площадь Курского вокзала Ну вот, я же знал, что говорил: пойдешь направо – обязательно попадешь на Курский
вокзал. Скучно тебе было в этих проулках, Веничка, захотел ты суеты – вот и
получай свою суету...
|
Moszkva - Petuski (Magyar)Moszkva A Kurszki pályaudvar felé menet A Kreml, a Kreml - mindenki csak ezt hajtogatja. Boldog-boldogtalantól hallottam már róla, de saját szememmel még sohasem láttam. Ó, hányszor, de hányszor (ezerszer) bejártam már Moszkvát keresztül-kasul, északi csücskétől a déliig, nyugatról keletre, egyik végétől a másikig tekeregtem benne - részegen avagy másnaposan, de a Kremlt még egyszer sem láttam. Tegnap megint csak nem láttam, pedig egész este a környékén kószáltam. Nem voltam ám nagyon részeg: ahogy a Szavelovi pályaudvaron leszálltam, kezdetnek egy pohár zubrovka vodkát ittam, mert tapasztalatból tudom, hogy ennél jobb reggeli gyógyitalt még nem talált ki az emberiség. Tehát egy pohár zubrovkával kezdtem. Majd a Kaljajevszkaja utcában lehajtottam még egy pohárral, de ezúttal már nem zubrovkát, hanem korianderes vodkát ittam. Egy ismerősöm állítja, hogy a korianderes antihumánus hatású ital, vagyis miközben erőssé teszi az ember tagjait, elgyengíti a lelkét. Velem valahogy épp az ellenkezője történt, ugyanis fenemód megerősödött a lelkem, de a tagjaim bizony elgyengültek, ám elismerem, hogy ez is antihumánus dolog. Ezért ott helyben, a Kaljajevszkaján, bedobtam még két korsó zsiguli sört, és egyúttal benyakaltam egy üveg moldáviai fehérbort is. Ti persze biztosan rákérdeztek majd; mit ittál még, Venyicska, na mit? Nos, magam sem tudom pontosan, mit is ittam. Arra még emlékszem, hogy a Csehov utcá ban felhajtottam két pohár vadászvodkát. De hát csak nem kelhettem át úgy a Szadovaján, hogy ne igyak valamit? Nem, nem. Ittam hát még valamit. Majd a városközpont felé vettem az irányt, mert mindig úgy van velem, hogy ha a Kremlt keresem, akkor biztosan a Kurszki pályaudvaron lyukadok ki. Valójában tényleg a Kurszki pályaudvarra kellett mennem és nem a városközpontba, de én mégis a központba mentem, hogy legalább egyszer megnézzem a Kremlt; hisz mindegy, gondoltam, úgysem fogom én a Kremlt látni, hanem egyenesen a Kurszki pályaudvaron lyukadok ki. Most szinte sírni tudnék, annyira bánt a dolog. Persze nem az bánt, hogy tegnap mégsem vetődtem el a Kurszki pályaudvarra. (Ha nem, hát nem, annyi baj legyen, majd ma odatalálok.) Az pedig főleg nem zavar, hogy reggel ördög tudja, miféle lépcsőházban ébredtem. (Tegnap este bizonyára leültem az egyik lépcsőfokra, alulról a negyvenedikre, s bőröndömet a szívemhez szorítva ott helyben elaludtam.) Nem, nem ez bánt. Hanem az, hogy - éppen most számoltam utána - a Csehov utcától e lépcsőházig még hat rubelt költöttem italra, de azt már nem tudom, hogy hol, mire és milyen sorrendben. Örömömben vagy bánatomban ittam? Ezt nem tudja senki, és már soha többé nem is fogja megtudni senki. Hisz az sem derült ki mind a mai napig, hogy vajon Borisz cár ölte-e meg Dmitrij cárevicset, vagy fordítva történt a dolog. Hogy miféle lépcsőház volt ez, arról a mai napig fogalmam sincs, de ennek is így kell lennie. Ez a dolgok rendje. A világon minden lassan és tévutakon halad előre, nehogy elbízza magát az ember, legyen csak szomorú és elveszett. Már megvirradt, mikor kimentem az utcára. Mindenki tudja - mindenki, akivel megesett már, hogy hajnalban távozott egy lépcsőházból, hova kábultan betévedt -, mekkora súly nehezedett a szívemre, míg lebotorkáltam az idegen lépcsőház negyven lépcsőjén, hogy milyen nagy terhet vittem magammal az utcára. Sebaj - mondtam magamnak -, sebaj. Látod? Ott egy gyógyszertár. És azt a barna kabátos buzeránst, aki ott koptatja a járdát, őt is látod? Hát akkor nyugodj meg. Minden rendben van. Ha balra akarsz menni, Venyicska, fordulj csak nyugodtan balra, én aztán semmire sem kényszerítelek. Ha pedig jobbra akarsz menni, menj jobbra. A hidegtől és a bánattól kissé megtántorodva jobbra fordultam. Úgy bizony, a hidegtől és a bánattól. Ó, ez a reggeli teher a szívemen! Ó, ez az értelmetlen szenvedés! Ó, az én eltékozolt életem! Miből is áll ez a teher, mit még senki néven nem nevezett? Mi jellemzi inkább: bénultság vagy hányinger? Idegkimerültség vagy halálos bánat valahol a szív tájékán? És ha mindez együtt, egyenlő arányban, akkor mégis mi ez az egész, merevgörcs inkább vagy láz? Sebaj, sebaj - mondom magamnak -, csak védd magad a széltől, és indulj el szép lassan. Nyugodtan lélegezz, úgy, hogy össze ne gabalyodjanak a lábaid. És menj, amerre látsz. Bármerre indulsz is el, akár balra, akár jobbra, akár egyenesen, mindegy, úgyis a Kurszki pályaudvaron lyukadsz ki. Épp ezért indulj el jobbra, hogy biztosan odatalálj. Ó, minden mulandó! És hiábavaló! Ó, ezek az órák, népem életének legszégyenteljesebb órái, a teljes tehetetlenség időszaka, mely hajnaltól tart egészen addig, míg ki nem nyitnak az italboltok! Mennyi felesleges ősz hajszálunk lett emiatt, nekünk, hontalan és bánatos barna férfiaknak! Menj, csak Venyicska, menj. Moszkva. A Kurszki pályaudvar tere Na ugye, tudom én, mit beszélek: ha jobbra fordulsz, mindenképp a Kurszki pályaudvaron találod magad. Bánatos voltál, Venyicska, itt, ezekben az utcácskákban, földi hívságokra vágytál - hát most megkapod őket... Hagyd abba - torkoltam le önmagamat -, kellenek is nekem a te hívságaid! Vagy tán azt hiszed, hogy az emberek hiányoznak nekem? Mit is mondott a Megváltó a saját édes mamájának, na mit? Hát azt, hogy „Mi közöm hozzád?". Nekem meg aztán főleg mi közöm hozzájuk, kik gonosz, hiábavaló foglalatosságot űznek? Inkább nekidőlök hát ennek az oszlopnak, és behunyom a szemem, hogy ne legyen olyan hányingerem... - Persze, Venyicska, persze - dalolta valaki a magasban, halkan és gyengéden -, hunyd csak le a szemed, hogy ne legyen olyan hányingered. Ó! Megismertem őket! Újra Ők azok! Az Úr angyalai! Ti vagytok megint!... - Persze hogy mi vagyunk - szólt ugyanaz a gyengéd hang. - Tudjátok, angyalkáim?... - kérdeztem tőlük, szintén nagyon halkan. - Mit kéne tudnunk? - dalolták az angyalok. - Nehéz a lelkem... - Tudjuk, hogy nehéz - válaszolták az angyalok. - Járkálj egy kicsit, attól könnyebb lesz, fél óra múlva, meglásd, a bolt is kinyit; igaz, vodkát csak kilenctől árulnak, de vörösbort azonnal kaphatsz... - Vörösbort? - Igen, vöröset - ismételték kántálva az Úr angyalai. - Jó hűvöset? - Persze hogy hűvöset... Ó, egészen izgatott lettem!... - Azt mondjátok, járkálj csak, járj, attól könnyebb lesz. De hisz járni sincs kedvem... Magatok is tudhatjátok, hogy az én állapotomban mit jelent az, ha járni kell... No, erre elhallgattak az angyalok. Majd újra rázendítettek: - Ne tétovázz: térj csak be a restibe. Talán ott lehet kapni valamit. Tegnap este még volt ürmös.* Csak nem itták meg egy este az egészet! - Jó, jó, megyek. Mindjárt megyek és megtudom. Köszönöm nektek, angyalkák. Erre ők egész halkan ezt kántálták: - Egészségedre, Venya... Majd nagyon gyöngéden ezt: - Semmiség... Milyen kedvesek!... Hát akkor... Ha menni kell, hát menjünk. Milyen jó, hogy tegnap vettem ajándékot is, hisz meglepetés nélkül csak nem utazhatok Petuskiba. Nem, üres kézzel semmiképp sem mehetek oda. Az ajándékokra az angyalok emlékeztettek, mert akiknek vettem, maguk is az angyalokra emlékeztetnek. Milyen jó, hogy megvettem... De mikor is vásároltál tegnap? Próbálj csak meg visszaemlékezni rá, menj csak, és közben gondolkodj... Átmentem hát a téren, vagyis inkább átvánszorogtam. Kétszer vagy háromszor megálltam, és mozdulatlanul vártam, hogy megszűnjön az a szédelgés. Hisz az ember nemcsak materiális lény, lélek is lakozik benne, sőt még valami misztikus, lélekfölötti érzület is. Így hát minden pillanatban azt vártam, hogy mindhárom irányból egyszerre tör rám a hányinger ott, a tér kellős közepén. Ezért aztán újra és újra mozdulatlanná merevedtem. Tehát mikor is vetted az ajándékaidat? Talán a vadászvodka után? Nem, akkor eszemben sem voltak az ajándékok. Vagy az első és a második pohár vodka között? Nem, nem. Mindössze harminc másodpercnyi szünetet tartottam közöttük, és ugyan mire vagyok én képes harminc másodperc alatt? Nem vagyok én Übermensch.** Persze egy Übermensch már az első pohár vadászvodka után összeesett volna, és el sem jut a másodikig... Jó, de mégis, mikor vásároltál? Irgalmas Istenem, mennyi titok van a világon! Ó, az a titkokat leplező fátyol! A korianderes vodka előtt, vagy inkább a sör és a fehérbor között?
|