Край ты мoй заброшенный (Orosz)
Край ты мoй заброшенный,
Край ты мой, пустырь,
Сенокос некошеный,
Лес да монастырь.
Избы забоченились,
А и всех-то пятъ.
Крыши их запенились
В заревую гать.
Под соломой-ризою
Выструги стропил,
Ветер плесень сизую
Солнцем окропил.
В окна бьют без промаха
Вороны крылом,
Как метель, черемуха
Машет рукавом.
Уж не сказ ли в прутнике
Жисть твоя и быль,
Что под вечер путнику
Нашептал ковыль?
1914Kiadó | Веселка, Киев |
Az idézet forrása | Сергей Есенин: Стихотворные поэмы |
|
Szülőföld, sivó homok (Magyar)
Szülőföld, sivó homok,
utat temető,
fák homályán klastromok,
árva legelő.
Négy-öt ház, reménytelen,
porlepett sövény.
Szarufákon veresen
tajtékzik a fény.
Vén gerendán zsúp-kalap,
málló ház felett.
Zöld penészre hint a nap
arany pettyeket.
A homályos ablakot
hollószárny veri.
Zöld ingét egy bodza ott
szélbe lengeti.
Mese volt csak, úgy hiszed,
egész életed,
s róla csak a fű zizeg
múló éneket.
Kiadó | Európa Könyvkiadó |
Az idézet forrása | Klasszikus orosz költők, 2. kötet |
|