Kirszanov, Szemjon Iszakovics: [Halál többé nincs] ([Смерти больше нет] Magyar nyelven)

Смерти больше нет.

Смерти больше нет.

     Больше нет.

     Больше нет.

       Нет. Нет.

       Нет.

Смерти больше нет.

Есть рассветный воздух.

Узкая заря.

Есть роса на розах.

Струйки янтаря

на коре сосновой.

Камень на песке.

Есть начало новой

клетки в лепестке.

Смерти больше нет.

Смерти больше нет.

Будет жарким полдень,

сено - чтоб уснуть.

Солнцем будет пройден

половинный путь.

Будет из волокон

скручен узелок,-

лопнет белый кокон,

вспыхнет василек.

Смерти больше нет.

Смерти больше нет!

Родился кузнечик

пять минут назад -

странный человечек,

зелен и носат:

У него, как зуммер,

песенка своя,

оттого что я

пять минут как умер...

Смерти больше нет!

Смерти больше нет!

     Больше нет!

            Нет!

Halál többé nincs.

Halál többé nincs.

Többé nincs.

Többé nincs.

Nincs. Nincs.

Nincs.

Halál többé nincs.

Van virradati szellő.

Halovány hajnal.

Harmat a rózsán,

csorduló gyanta

a fenyő metszett kérgén.

Kavics a fövényen.

Van új sejt kezdete

a zsenge falevélben.

Halál többé nincs.

Halál többé nincs,

de lesz még forró nappal,

széna az alváshoz,

s a nap vonul az égen,

félúton jár.

A rostból lesz

a selyemszál fonatja,

a fehér gubó pattan,

s a búzavirág felragyog.

Halál többé nincs.

Halál többé nincs!

Öt perccel ezelőtt

kis szöcske született,

fura képű fickó,

színe zöld egészen.

Hangja pedig - képzeld –

ciripelő, dongó.

És az oknál fogva,

hogy meghaltam nemrég,

halál többé nincs!

Halál többé nincs!

Többé nincs!

Nincs!