Kirszanov, Szemjon Iszakovics: Пустой дом
Пустой дом (Orosz)О, пустой дом, - страшно жить в нём,
где скулят двери, как в степи звери,
где глядит стол от тоски в пол,
где сошлись в угол тени злых пугал...
О, пустой дом, дом с двойным дном, -
о былом помнят пустыри комнат -
смех, любовь, речь, свечи, свет встреч...
Как белы стены! Где ж на них тени
бывших нас - тех? Где он скрыт, смех
или крик боли? Под полом, что ли?
О, пустой дом, ни души в нём,
пустота в доме, никого, кроме
злых, пустых фраз, неживых глаз, двух чужих - нас.
|
Kongó üres ház (Magyar)Kongó, üres ház. Ténferegve de szörnyű járni-kelni benne.
Szűkölnek-nyílnak ajtai, mint sztyeppe kóbor vadjai.
Egy árva asztal áll középen, a földre bámul szégyenében.
A zugokban kísértetek, haragvó árnyak lengenek.
Elárvult ház. Padlója kongó, kettős falú, nehéz koporsó.
A múltat olvassák reánk rendre a sivatag szobák:
a nevetést, a fényt, a csókot, kezünket, ahogy kulcsolódott.
Lesiklott rég a négy kopár falról kettőnk árnyéka már,
kettőnké, akik köztük éltünk. Hol rejtőzik nevetésünk?
S a sóhajok? a jajszavak? A padló alatt porlanak?
Üres ház. Elszállott a lelke. Nem jár-kel senki, senki benne.
Üres ház. Dermedt hallgatás. Régóta nincs lakója más:
Pár kurta mondat, mely kirebben, A tompa fény fagyott szemedben, S két idegen: te, én - mi ketten.
|