Kolcov, Alekszej Vasziljevics: Vigasz (Утешение Magyar nyelven)

Как жаль, что счастия звезда

На небе вашем закатилась!

Но разве горесть навсегда

С судьбою вашей породнилась?

Пройдёт зима — настанет май.

Беда — глупа, взведёт на счастье.

Всяк Провиденью доверяй:

Оно нас ценит без пристрастья.

Пусть кто доволен здесь неправо

Или неправо кто гоним…

Земные радости — с отравой,

Отрава — с счастием земным.

Всё постоянно — лишь за морем,

И потому, что нас там нет;

А между тем кто минут горем?

Никто… таков уж белый свет!..

Milyen kár, hogy leáldozott

Egünkről a szerencsecsillag!

Avagy talán a bánatok

Hű kísérői napjainknak?

A télre - május jön megint.

A baj - bolond, szerencse váltja.

A sorsunk bizalomra int:

Igazságot hoz a világra.

Sokunk méltatlan bánat éri,

Más idvezül érdemtelen...

A földi bajt - öröm kíséri,

A jót - a földi gyötrelem.

Nyugalmat - más földrész kínál csak,

S szemünk odáig el se lát;

Van-é, kit elkerül a bánat?

Nincs senki... Ilyen a világ!...