Lermontov, Mihail Jurjevics: A költő halála (Смерть поэта Magyar nyelven)
Смерть поэта (Orosz)Погиб Поэт! – невольник чести – Пал,оклеветанный молвой, С свинцом в груди и жаждой мести, Поникнув гордой головой!.. Не вынесла душа pоэта Позора мелочных обид, Восстал он против мнений света Один, как прежде... и убит! Убит!… к чему теперь рыданья, Пустых похвал ненужный хор И жалкий лепет оправданья? Судьбы свершился приговор! Не вы ль сперва так злобно гнали Его свободный, смелый дар И для потехи раздували Чуть затаившийся пожар? Что ж? веселитесь... – он мучений Последних вынести не мог: Угас, как светоч, дивный гений, Увял торжественный венок. Его убийца хладнокровно
|
A költő halála (Magyar)Meghalt a költő! Tisztasága
rabját, gonosz szó fente be, bosszús szívét golyó találta, aláhorgadt nemes feje!... S mert alantas sértés, gyalázat nagy lelkén nem száradhatott, mint annyiszor már, maga lázadt a világ ellen - s most halott! Halott!... Mivégre a dicséret, a jajongás, a nagy szavak, a dadogó, szánalmas érvek? Hiszen a sorsa telt be csak. Ti hajszoltátok fenekedve a béklyótlan, merész zsenit, szítottátok fel - kényetekre! a hunyó tűzvész üszkeit. Örüljetek hát! Ezt a szégyent, gyötrettetést nem bírta el: kihunyt, csodás szellem-szövétnek, koszorúja porban hever. Gaz gyilkosa - nem volt menekvés! S meghalt - s fekszik sötét verembe, Mért hogy az egyszerű barátság, enyhe béke És ők koszoruját letépték, és helyette Elnémult a gyönyörű ének, Elfajzott, korcs kevélyek, Ti, kik a trón körül sóváran tülekedtek,
|