Mandelstam, Oszip: Csillagok monoton (Я ненавижу свет Magyar nyelven)

Я ненавижу свет
Однообразных звезд.
Здравствуй, мой давний бред, –
Башни стрельчатой рост!

Кружевом, камень, будь
И паутиной стань,
Неба пустую грудь
Тонкой иглою рань!

Будет и мой черед, –
Чую размах крыла.
Так, но куда уйдет
Мысли живой стрела?

Или, свой путь и срок,
Я, исчерпав, вернусь:
Там – я любить не мог,
Здесь – я любить боюсь...

1912

Csillagok monoton
fényét én megvetem.
Nőj, csúcsíves torony,
lázam-őrületem.

Kő, légy hát csipke, légy
pókháló rajza hát,
a pőre ég szügyét
vékony tűd járja át.

Tudom, szárnyára vesz,
eljő a pillanat,
de merre szállsz, sebes
nyíl, égő gondolat?

Fogyó pályám-időm
tán visszakényszerít:
ott nem volt rá erőm,
s félek szeretni itt.