Marsak, Szamuil Jakovlevics: Ha egyszer majd… (Исчезнет мир в тот… Magyar nyelven)

Исчезнет мир в тот самый час,
Когда исчезну я,
Как он угас для ваших глаз,
Ушедшие друзья.

Не станет солнца и луны,
Поблекнут все цветы.
Не будет даже тишины,
Не станет темноты…

Нет, будет мир существовать,
И пусть меня в нём нет,
Но я успел весь мир обнять,
Все миллионы лет.

Я думал, чувствовал, я жил
И всё, что мог, постиг,
И этим право заслужил
На свой бессмертный миг.

1963

Ha egyszer majd elpatkolok,
Eltűnik a világ,
Ti is csak ilyképp jártatok,
Megannyi holt barát.

Nem kél a nap, nem kél a hold,
Virág elhull ezen.
Még néma csend se lesz sehol,
Sötétség sem leszen…

Mégsem, a világ él tovább,
Ha én nem is leszek,
A mindenséget fogtam át,
Millió éveket.

Töprengtem s éltetett remény
Dolgos éltem alatt,
Legyen most jogosan enyém
Az örök pillanat.