Nyekraszov, Nyikolaj Alekszejevics: Внимая ужасам войны…
Внимая ужасам войны… (Orosz)Внимая ужасам войны, При каждой новой жертве боя Мне жаль не друга, не жены, Мне жаль не самого героя... Увы! утешится жена, И друга лучший друг забудет; Но где-то есть душа одна – Она до гроба помнить будет! Средь лицемерных наших дел И всякой пошлости и прозы Одни я в мире подсмотрел Святые, искренние слезы – То слезы бедных матерей! Им не забыть своих детей, Погибших на кровавой ниве, Как не поднять плакучей иве Своих поникнувших ветвей...
|
Ha hallom, mennyi drága vért… (Magyar)Ha hallom, mennyi drága vért Kiont a harc, a telhetetlen, Nem a barátért, asszonyért, Nem is a hősért fáj a lelkem. Ó, könnyen lel vigaszt a nő, Barát barátját elfelejti, De van egy szív, egy szenvedő, Amely könnyét halálig ejti. Az álszenteskedő, beteg Világban, e sivár hazugban, Egyetlen könnyet ismerek, Amely mélyről fakadva buggyan: Az anya könnyét... Jaj, neki Örök seb a gyermek, aki Vérével öntözte a tarlót - Lombját a gyászfűz, a lehajlót, Soha fel nem emelheti.
|