(Paródia Lermontov versére)
Aludj csöppség, míg nem árthatsz,
csicsíjja-csicsi.
Bölcsőd rezes-arcu, bágyadt
hold fénye süti.
Igaz mese fog ma téged
andalítani.
Aludj, hunyd be szemecskédet,
csicsíjja-csicsi.
Azt beszélik megyeszerte
s mindenki örül,
hogy atyád sok bajt keverve
vád alá kerül.
De atyád zsiványnak is nagy,
nem kell félteni.
Aludj, míg becsületes vagy,
csicsíjja-csicsi.
Felnősz, Isten szép világa
hamar befogad.
Tollat fogsz, magadra rántva
mélyzöld frakkodat.
S szólsz: „Az igazság tanít a
törvényt védeni!”
Aludj, pályád biztosítva!
Csicsíjja-csicsi.
Csinovnyik leszel te, délceg,
s lélekben galád.
Utadon majd elkísérlek,
s legyintek reád.
Egy nap... és már kecsesen fog
hátad hajlani.
Aludj, míg szűz álmod alszod!
Csicsíjja-csicsi.
Most szelíd vagy, mint a bárány,
majd megváltozol;
Némi jó helyecske láttán
kígyóként kuszol.
Kezed hasznot, jogtalan jusst
nem hágy veszteni.
Aludj, amíg lopni nem tudsz,
csicsíjja-csicsi.
Emeletes házat szerzel,
rangod gyarapul,
Leszel híres, neves ember,
orosz nemesúr.
S tollasodsz, addig, ameddig
sírod engedi...
Aludj, gyöngyöm, szép csinovnyik!
Csicsíjja-csicsi.