Polonszkij, Jakov Petrovics: В саду

Мы празднуем в саду прощальный наш досуг.
Прощай! пью за твое здоровье, милый друг! –
И солнцу, что на все наводит зной, не жарко,
И льду не холодно, и этот пышный куст
Своих не знает роз, и даже эта чарка
Не знает, чьих она касалась жарких уст.
И блеск, и шорохи, и это колыханье
Деревьев – все полно блаженного незнанья;
А мы осуждены отпраздновать страданье,
И холод сознаем и пламенный недуг...
Прощай! пью за твое здоровье, милый друг!

Összecsendül a kertben a búcsúpohár,
Egészségedre, szabad lét, drága barát!
Ég veled! A Nap nem adja meleg sugarát,
A jég nem fagyos, s a rózsáit elejti
itt ez a dús bokor, s e pohár meg felejti,
Kinek érintette forró ajakát.
Fény ragyog, szellő neszez, lombsusogás -
Mindent betölt a boldog tudatlanság;
Sorsunk megünnepelni a szenvedést.
A hideget ismerjük és a tüzes sorscsapást…
Ég veled! Egészségedre iszom, drága barát!