Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Puskin, Alekszandr Szergejevics: Elégia (Элегия Magyar nyelven)

Puskin, Alekszandr Szergejevics portréja
Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

Элегия (Orosz)

Безумных лет угасшее веселье
Мне тяжело, как смутное похмелье.
Но, как вино – печаль минувших дней
В моей душе чем старе, тем сильней.
Мой путь уныл. Сулит мне труд и горе
Грядущего волнуемое море.

Но не хочу, о други, умирать;
Я жить хочу, чтоб мыслить и страдать;
И ведаю, мне будут наслажденья
Меж горестей, забот и треволненья:
Порой опять гармонией упьюсь,
Над вымыслом слезами обольюсь,
И может быть – на мой закат печальный
Блеснет любовь улыбкою прощальной.

1830



Kiadó«Художественная литература», Москва
Az idézet forrásaА. С. Пушкин: Стихотворения

Elégia (Magyar)

Sivár kéjmámorát az elmúlt ifjuságnak 
fejfájás követi, mint dáridót a másnap.
De az erőm, tüzem úgy érik, mint a bor:
év múlik évre, s ő mind nemesebbre forr.
Utam bizonytalan, és életem hajóját
holnap új viharok talán zátonyra dobják.

Pedig, barátaim, még élni akarok!
Jöjjetek, szenvedés, komoly gondolatok!
Tudom, vár még reám sok boldog óra, s enyhe
balzsamok vigaszát csöpögteti szívembe:
új összhang, béke, ifjúság leszek,
könnyekig meghat majd a képzelet,
s mikor estém nagy árnyai lehullnak,
a szent Szerelem csillaga bucsúztat...



KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaKlasszikus orosz költők, 1. kötet

Kapcsolódó videók


minimap