Rosztopcsina, Jevdokija Petrovna: Талисман

Есть талисман священный у меня.

Храню его: в нём сердца всё именье,

В нём цель надежд, в нём узел бытия,

Грядущего залог, дней прошлых упоенье.

Он не браслет с таинственным замком,

Он не кольцо с заветными словами,

Он не письмо с признаньем и мольбами,

Не милым именем наполненный альбом

И не перо из белого султана,

И не портрет под крышею двойной...

Но не назвать вам талисмана,

Не отгадать вам тайны роковой.

Мне талисман дороже упованья,

Я за него отдам и жизнь, и кровь:

Мой талисман - воспоминанье

И неизменная любовь!

Van egy talizmánom, mely szent nekem.

Vigyázok rá: benn' szívem minden álma,

Reményem célja, létem, lényegem,

Jövendőm záloga s a múlt reménye, vágya.

Ő nem rejtelmes zárak ékszere,

Nem gyűrű, mely meghitt szavakkal ékes,

Ő nem levél, szerelmes, szenvedélyes,

Nem emlékkönyv, amit a kedves írt tele,

Nem kócsagtoll fehérlő széptevése,

Nem drága arckép két fedél alatt...

De nem tudnák nevén nevezni mégse,

Nem tudja senki féltett titkomat.

Nincs mámor, áhítat, mit úgy szeretnék,

Odadnám érte vérem, életem:

E talizmán - maga az emlék,

A múlhatatlan szerelem!