Svarc, Jelena: Eső az öböl fölött (Дождь над заливом Magyar nyelven)

О длинный дождь, ведь ты — швея,

Меж пальцев тянешь нить.

Я знаю — мания твоя

Покрепче море с небом свить.

О дождь, но где твоя игла?

Ты без нее совсем пропал.

Выходит Солнце дуть в трубу

На крепкий невысокий вал.

А я смотрю через залив

(На крыше слышится еще короткий шорх и скребет)

На золотую язвинку Исакия

В случайном, косо приземленном небе.

Tartós eső! huzgálod ujjaid

között a szálakat; hogy szét ne essék,

egymáshoz öltesz földet és eget,

megszállott varrónő - ez a rögeszméd.

Mi végre, mondd, e lázas őckölés?

Nem bánod cseppet sem a tű hiányát? -

A hullámtörő gát fölött a Nap

előbújt már megfújni harsonáját.

S tekintetem (a tetőkön még némi zörgés,

kaparászás) a ferdén földhöz gyűrt, véletlen ég egy

darabján, az öblön túl, az Izsák székesegyház

arany himlőhelyére téved.