Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Téli erdő (Зима в лесу Magyar nyelven)

Свободы нет в природе,

Ее соблазн исчез,

Не надо на свободе

Смущать ноябрьский лес.

Застыли в смертном сраме

Над собственной листвой

Осины вверх ногами

И в землю головой.

В рубахе погорельца

Идет Мороз-кащей,

Прищелкивая тельца

Опавших желудей.

А дуб в кафтане рваном

Стоит, на смерть готов,

Как перед Иоанном

Боярин Колычев.

Прощай, великолепье

Багряного плаща!

Кленовое отрепье

Слетело, трепеща,

В кувшине кислорода

Истлело на весу...

Какая там свобода,

Когда зима в лесу.

Természetben szabadság

Nincs, bármily szabadon

Választja téli rabság

Béklyóit a vadon.

Tótágast áll a nyárfa,

Szégyelli szertehullt

Dús lombját, s meggyalázva

A dermedt földbe bújt.

Mint tűzvésztől kiűzött,

Perzselt ruháju agg,

Úgy járja most az erdőt

Zord Kascsejként a fagy.

A tölgy - kaftánja tépett -

Halálra készen áll,

Mint Iván cár elébe

Kolicsov, a bojár.

Bíborpalástu, drága

Juharlomb, ég veled!

Keringenek leszállva

Elrongyolt levelek,

S parázslik, míg avarrá

Nem hamvad, a levél...

Hogy volna ott szabadság,

Hol erdőt jár a tél?