Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Позднее наследство

Позднее наследство,

Призрак, звук пустой,

Ложный слепок детства,

Бедный город мой.

Тяготит мне плечи

Бремя стольких лет.

Смысла в этой встрече

На поверку нет.

Здесь теперь другое

Небо за окном -

Дымно-голубое,

С белым голубком.

Резко, слишком резко,

Издали видна,

Рдеет занавеска

В прорези окна,

И, не уставая,

Смотрит мне вослед

Маска восковая

Стародавних лет.

Kései örökség,

Tűnt gyerekkorom,

Csalfa kép, üresség,

Régi városom.

Görnyeszti az évek

Terhe vállamat,

Viszontlátni téged

Mért akartalak?

Más ég fénye lankad

Az üvegeken -

Holdfehér galambhad

Füstös-kék egen.

Otrombán rikító,

Bordó függönyök

Lobbannak a nyíló

Ablakok mögött.

És csak néz utánam,

Oly közönyösen,

Mint egy viaszálarc,

Régvolt életem.