Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Kézirat (Рукопись Magyar nyelven)

А. А. Ахматовой

Я кончил книгу и поставил точку

И рукопись перечитать не мог.

Судьба моя сгорела между строк,

Пока душа меняла оболочку.

Так блудный сын срывает с плеч сорочку,

Так соль морей и пыль земных дорог

Благословляет и клянет пророк,

На ангелов ходивший в одиночку.

Я тот, кто жил во времена мои,

Но не был мной. Я младший из семьи

Людей и птиц, я пел со всеми вместе

И не покину пиршества живых -

Прямой гербовник их семейной чести,

Прямой словарь их связей корневых.

Anna Ahmatovának

A könyv utolsó pontját is kitettem,

És félretoltam a kéziratot,

Sorsom hamuvá égett a sorok

Között, míg új burokba bújt a lelkem.

Mint tékozló fiú, ingem letéptem,

Tengeri sót és szálló földi port

A próféta így áldott s átkozott,

Ki angyalokkal vívott meg merészen.

Én az vagyok, ki élte századát,

S nem én volt. Ember- és madárcsalád

Legkisebb sarja, énekük tudója:

Az élők lakomáin dalolok -

Becsületük hű címerhordozója

S kapcsolataik címtára vagyok.