Tarkovszkij, Arszenyij Alekszandrovics: Cinkék (Синицы Magyar nyelven)

В снегу, под небом синим,

              а меж ветвей — зеленым,

Стояли мы и ждали

              подарка на дорожке.

Синицы полетели

               с неизъяснимым звоном,

Как в греческой кофейне

               серебряные ложки.

Могло бы показаться,

                что там невесть откуда

Идет морская синька

                на белый камень мола,

И вдруг из рук служанки

                под стол летит посуда,

И ложки подбирает,

                бранясь, хозяин с пола.

Kék ég alatt, a hóban,

                a zöldesen derengő

Fenyők közt állva, szótlan

                vártuk, mit ád az erdő.

Csapatnyi cinke rebbent,

                csendítve furcsa lármát,

Mint görög étteremben

                csengő ezüstkanálkák.

Úgy tetszett most, a tenger

                viharkavarta kékje

Csapott ki vad dörejjel

                a partszegély kövére.

A szolgáló lelökte

                a tálcát megriadva,

S dühöngve szedte össze

                kanalait a gazda.