Tolsztoj, Alekszej Konsztantyinovics: Ne higgy nekem… (Не верь мне… Magyar nyelven)

Не верь мне, друг, когда, в избытке горя,

Я говорю, что разлюбил тебя,

В отлива час не верь измене моря,

Оно к земле воротится, любя.

Уж я тоскую, прежней страсти полный,

Мою свободу вновь тебе отдам,

И уж бегут с обратным шумом волны

Издалека к любимым берегам!

Ne higgy nekem, ha telve gyötrelemmel

Azt mondom, hogy szerelmünk mit sem ér.

Apálykor sem hűtlen hozzánk a tenger,

A drága földhöz ő is visszatér.

Már újra vágyom rád a régi hévvel,

És érzem, hogy megint rabod leszek;

S a hullámok morajló szenvedéllyel

Az áhított parthoz sereglenek.