Tumanszkij, Vaszilij Ivanovics: Мольба

Нужна любовь как воздух ясной,

Стесненной чувствами груди:

О, случай! встречею прекрасной

Ее во мне ты пробуди!

Не верить счастию мученье,

Но мнится, счастье я б узнал,

Когда я мог в земном твореньи

Найти свой милый идеал.

Когда ж нельзя свершиться чуду,

То пусть беспамятным умом,

Как сон, твой идеал забуду

Перед любимым Существом.

Январь—Мартъ. 1825 г. Одесса

Kell a vágytól fúló kebelnek,

mint tiszta lég, a szerelem.

Ó, véletlen! egy drága percet

adj, és mutasd meg őt nekem!

Kín boldogságot nem remélni,

s én is boldog volnék talán,

hogyha itt e földön az égi

eszményt enyémnek vallanám.

De mert csodát hiába várok,

feledtesse önkívület

az ideált, akár egy álmot,

annak ölén, kit szeretek.