Tyutcsev, Fjodor Ivanovics: Kelet fehérlett. Szállt a bárka... (Восток белел. Ладья катилась... Magyar nyelven)

Восток белел. Ладья катилась,

Ветрило весело звучало, –

Как опрокинутое небо,

Под нами море трепетало...

Восток алел. Она молилась,

С чела откинув покрывало, –

Дышала на устах молитва,

Во взорах небо ликовало...

Восток вспылал. Она склонилась,

Блестящая поникла выя, –

И по младенческим ланитам

Струились капли огневые...

Kelet fehérlett. Szállt a bárka,

Vitorlánkat víg szél cibálta, -

S mint felborított puszta égbolt,

A tenger reszketett, sötét volt...

Kelet piroslott. Hő imára

Nyílt suttogón a lányka szája, -

Lehullt a fátyla is fejéről,

S az ég sugárzott két szeméből...

Kelet kigyúlt. Hajló nyakára

Ujjongva hullt a fény sugára, -

S halántékán a szép gyereknek

Vidám kis tűzcseppek peregtek...