Švantner, František oldala, Magyar életrajz
Életrajz
František Švantner, 1912. 01. 29, Sebesér – 1950. 10. 13. Prága. Prózaíró, a naturizmus legjelesebb képviselője a szlovák irodalomban. Hatott rá Poe, Dosztojevszkij, Victor Hugo és Bergson munkássága, akik ”magukhoz ölelik a természet lelkét, melyet magam is vizsgálok hegyeinkben.” (Švantner életrajzi kötetéből.) Švantner démonizmusa a külvilág brutalizmusára válasz, annak kódja; történeteiben az egyszerű embert a félelem prizmáján át közelíti meg. Mesélője nem mindentudó, de kimondottan filozofikus, aki provokatív, sőt fenyegető párbeszédekkel bombázza a sokkolt olvasót. Švantner művészi univerzalizmusa, mely az emberi lélek ismeretlen mélységeinek feltárására irányul, leginkább a mágikus-realizmus jegyeit magán viselő Nevesta hôľ (1946) című kötetében jelenik meg. Život bez konca c. regénye eredetileg trilógiának készült, ám végül egykötetes lett. A regényben ismét nyugtázhatjuk Švantner naturista álláspontját: az emberi élet önmagában, a maga biológiai formájában még nem érték, csak az erkölcsi mértéktől válik azzá.