Štrpka, Ivan: Becsapódik a kapu (Brána sa zabuchuje Magyar nyelven)

Vchodová brána v rastúcom prievane približujúcej sa
búrky sa prudko zabuchuje, pečatená jedinou
hláskou, v ktorej znie krátky výkrik temnoty.

 „ To isté ja “ zo seba nevykročí po horúcej ceste, ktorou
sa nepribližuje a nevzďaľuje „iné rozsvietené a
volajúce ty.“

Pocítil som (na okamih) v sebe (precitnutú)
oddelenú bytosť , ktorú zaplavuje slasť
vo svete bez (zjavného) tajomstva a cudzoty.

Každá smeť sviští sama okolo nahých lakťov decka.
A všetko čo príde sa už ukrýva a klíči v zážehoch okien,
v šume rozkmitanej záhrady, v ozvenách plodov,
v ktorých zrejú rachoty.

Közelgő égiháború elhatalmasodó huzatja hirtelen
csapja be a bejárati kaput, egyetlen hanggal
megpecsételve, melyben homály kurta sikolya kondul.

 „ Határozott énem “, nem lép ki magából forró útra,
melyen az „eltérő kitárulkozó és szólító te“
nem közeledik és nem távolodik.

Kirekesztett (ocsúdó) lényt éreztem
(pillanatra) magamban, melyet kéj önt el
(a leplezetlen) talány és idegenség világában.

Minden ótvar felzúg pőre gyermeki könyökpár körül.
Ablak hajlataiban, kertek lengő morajában
- melyekben robajok szövődnek - sarjad már
és megbújik minden közelgő.