Štrpka, Ivan: Rét (Lúka Magyar nyelven)

V úzkych uličkách,
v uličkách bez konca po stene lezie mrak.
V úzkych uličkách padá tmavý sneh za golier tulákov,
ktorí len mávnu-nech… všetko padá.
V úzkych uličkách padá bledý sneh,
blednú obrázky, slabne aj tvoj smiech.
V úzkych uličkách voda kanálmi ustúpi do morí,
len ryby tiché a bez farieb plávajú oproti nám.
V úzkych uličkách chodíš bez konca,
v úzkych uličkách sa múry nekončia.
Jablká v skrytých záhradách zrejú bez nás.
V úzkych uličkách hviezda nestojí,
je to lietadlo,
s ľuďmi odlieta a
teba bez lístka necháva stáť.
V úzkych uličkách tiene sú šašovia,prekrútia zákrutu,
chodník rozdupú na márny prach.

Náhle rozpoznáš koniec úzkych ciest,
miznú zákruty, vánok chce ťa viesť,
slnko zapadá a vznieti každý vlas
na tvojej hlave
lúku zažne v nás.
V úzkych uličkách ťa znova po stý krát prepadá pesnička,
čo ústi na lúku kde slnko vychádza a páli tvár.
Slnko vychádza!
Práve môžeš niesť svoje otázky
aj svoj tichý smiech.

Szűk utcácskákban,
vége nincs utcácskák falain felhő kúszik.
Szűk utcácskákban, sötét hó hullik csavargók gallérja mögé,
kik csak legyintenek- hadd... hulljon minden.
Szűk utcácskákban, hó hullik fakuló,
képek tompulnak, kacajod is halkuló.
Szűk utcácskákban csatornák terelnek vizet a tengerekbe,
csak halk és színtelen halak úsznak velünk szembe.
Szűk utcácskákban járod vége nincs utad,
szűk utcácskákban nem érnek véget a falak.
Észrevétlen kertekben nélkülünk érnek az almák.
Szűk utcácskákban nem áll csillag,
az egy repülő,
emberekkel száll tova és
téged jegy híján állni hagy.
Szűk utcácskákban árnyak a bohócok, kanyart ferdítenek,
járdát meddő porrá taposnak.

Szűk utcák vége hamar irányt mutat,
kanyarok maradnak el, szellő vezetné utad,
alkonypír fejeden minden hajszálat
lángra lobbant
bennünk rétet fényre vált.
Szűk utcácskákban századszor is újra rád ront egy dal,
mely rétre zubog, hol felkél a Nap és arcot melenget.
Felkél a Nap!
Kételyeid most együtt cipelheted
csendes mosolyoddal.