Štrpka, Ivan: Új gyermek (Északnak rohanok) (Nové dieťa (Bežím na sever) Magyar nyelven)

Objal ma vzduch, čo prúdi
v pierkach, v oknách,
vo dverách.
A bežím,
bežím na sever.
Zanechávam za sebou len detské stopy
na snehobielej pláni.
Bežím na sever,
stále na sever.
Keď otváram oči, keď ich zatváram,
keď mlčím, keď milujem, keď spím,
bežím na sever,
stále na sever.

Každým pohybom sa rodím.
Som, čím som bol.
Môj smer je sever, môj sen je pól.
Tam sa svet končí a znova začína
v priezračnom bode ako vidina.
Tam svet je dieťa
a ja budem svet.
Ach, len rásť s ním
a spoluznieť.
Bežím na sever.

Výťahy klesajú,
diaľnice hučia,
mosty sa chvejú,
odlesky expresov šíria sa na všetky
smery.
Slnko ustalo,
vychádza vietor
a rozsvecuje vzduch, čo volá
v pierkach, v oknách,
vo dverách.
Bežím na sever,
stále na sever.
Zanechávam za sebou len detské stopy
a divobiely dych.

Szellő ölel, mely tollakban,
ablakokban, ajtókban,
áramlik.
És rohanok,
északnak rohanok.
Mindössze gyermeklábnyomok
mit fehér síkságon magam után hagyok.
Északnak rohanok,
szüntelen északnak.
Mikor szemem nyitom, mikor lehunyom,
mikor hallgatok, mikor szeretek, mikor szunnyadok,
északnak rohanok,
szüntelen északnak.

Engem szül minden rezdülés.
Vagyok, ki voltam.
Irányom észak, sarkpontról álmodom.
Ott végződik s születik újjá a világ
áttetsző pontban akár egy ábránd.
Világ ott a gyermek
s a világ én leszek.
Ó, csak sarjadni vele
és hangzani vállvetve.
Északnak rohanok.

Felvonók süllyednek,
autópályák dübörögnek,
hidak rázkódnak,
gyorsvonatok visszfénye terjed minden
irányban.
Elpilledt a Nap,
szél erőre kap
és szellőt ragyogtat, mely tollakban,
ablakokban, ajtókban,
zendül.
Északnak rohanok,
szüntelen északnak.
Csak vadócfehér szusz és gyermeklábnyomok,
mit magam után hagyok.