Žembera , Juraj: Urasági Otília szűzies öröme (Otilianna panská panická radosť Magyar nyelven)

Anka Otilka už sčíta a násobí desiatky
a nielen do štyridsať
Janík napočíta do štyridsať
keď sa mu chce tak aj do sto
a ja stále neviem či zem zviera moria
či moria tvarujú zem.
Bola prvá sliepka alebo vajce
neviem ani či vznikne skôr bielko alebo žĺtok.
Unavenému slovami
krútia sa mi rohy ako baranovi
dá sa z toho dostať
keď réva zo seba vydáva to najlepšie
v najlepšom treba hľadať odpovede.
Občas sa z nich krúti hlava.
Chcem meniť prežité dni na verše
ako kukla larvy na chrobáky a motýle
tak aby v nich bol dlhý tenký špendlík
s nenápadnou hlavičkou.
Viem že všetko sa nedá kúpiť
ale za všetko sa platí.
Mám panický strach z lietania na umelých krídlach
nie som Daidalos ani Jonáš s vierou
že keď už som potravou nemusím byť trusom.
Viem že báseň nie je vlákno pavučiny
čo ma udrží vo vzduchu
gúľa ma však pred sebou
raz scarabeus sacer raz hovnivál.
A je aj tou guľôčkou trusu.
Napísať báseň ktorú si budeš chvíľu gúľať ako svoju
je krásny zmysel života.
Ale stále sa to nevyrovná deťom
s rovnými rožkami zapichnutými do neba
počítajú roky nezaťažené vekom
lebo vedia že je to len desiatková sústava
hoci o nej nemajú ani poňatia.
Keď to tak zostane aj potom
čo ju nazvú definujú...
Viem chodiť a plávať
ale aj potom budem lietať
s nevestami zo Chagallových obrazov
a s vdovami
ktoré tam nie sú.

Otilka Annácska már tízeseket ad össze és szoroz
és nem csak negyvenig
Jancsika negyvenig számol,
ha kedve szottyan akár százig is
föld tengereket markol vagy tengerek földet alakítanak
még mindig nem tudom.
Mi volt előbb tyúk vagy tojás
azt sem tudom fehérje vagy sárgája
keletkezik először. Szavaktól fáradtan
akár a báránynak forognak szarvaim
ki lehet ebből lábalni
mikor legjobbat adja magából a szőlő
ebben keresendő a válasz.
Néha szédül tőle a fej.
Túlhaladott napokat verssé változtatnám,
mint lárva gubóját bogárrá és lepkévé
úgy, hogy egy észrevétlen fejecskéjű
vékony rovartű legyen bennük.
Tudom nem lehet mindent megvenni
de mindenért fizetünk.
Pánikfélelmet érzek mikor műszárnyakon siklunk,
nem vagyok Daidalosz sem Jónás ki úgy hiszi
ha már eleség lett nem válik ürülékké.
Vers – tudom – nem pókháló fonala
mely levegőben tart,
de maga előtt görget
egyszer scarabeus sacer máskor ganajbogár.
És egyben ürülékgolyó is.
Verset írni, melyet majd sajátodként görgetsz
fennkölt életcél.
De gyermekekkel nem ér fel,
kik egyenes szarvacskáikkal égbe szúródva
kor terhe nélkül éveket számolnak,
mert tudják, hogy ez csak tízes számrendszer
ámde fogalmuk sincs róla.
Amennyiben elnevezés és meghatározás
után is így marad...
Tudok járni és úszni,
de ezután is repülök majd
Chagall festményeinek aráival
és özvegyeivel
kiket festményen nem láthatunk.