Otilianna panská panická radosť (Szlovák)
Anka Otilka už sčíta a násobí desiatky a nielen do štyridsať Janík napočíta do štyridsať keď sa mu chce tak aj do sto a ja stále neviem či zem zviera moria či moria tvarujú zem. Bola prvá sliepka alebo vajce neviem ani či vznikne skôr bielko alebo žĺtok. Unavenému slovami krútia sa mi rohy ako baranovi dá sa z toho dostať keď réva zo seba vydáva to najlepšie v najlepšom treba hľadať odpovede. Občas sa z nich krúti hlava. Chcem meniť prežité dni na verše ako kukla larvy na chrobáky a motýle tak aby v nich bol dlhý tenký špendlík s nenápadnou hlavičkou. Viem že všetko sa nedá kúpiť ale za všetko sa platí. Mám panický strach z lietania na umelých krídlach nie som Daidalos ani Jonáš s vierou že keď už som potravou nemusím byť trusom. Viem že báseň nie je vlákno pavučiny čo ma udrží vo vzduchu gúľa ma však pred sebou raz scarabeus sacer raz hovnivál. A je aj tou guľôčkou trusu. Napísať báseň ktorú si budeš chvíľu gúľať ako svoju je krásny zmysel života. Ale stále sa to nevyrovná deťom s rovnými rožkami zapichnutými do neba počítajú roky nezaťažené vekom lebo vedia že je to len desiatková sústava hoci o nej nemajú ani poňatia. Keď to tak zostane aj potom čo ju nazvú definujú... Viem chodiť a plávať ale aj potom budem lietať s nevestami zo Chagallových obrazov a s vdovami ktoré tam nie sú. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | PERFEKT |
Az idézet forrása | Rana po štepárskom noži, Rímske a rýnske, časť: V objatí letokruhov ebenu |
Megjelenés ideje | 2016 |
|
|
Urasági Otília szűzies öröme (Magyar)
Otilka Annácska már tízeseket ad össze és szoroz és nem csak negyvenig Jancsika negyvenig számol, ha kedve szottyan akár százig is föld tengereket markol vagy tengerek földet alakítanak még mindig nem tudom. Mi volt előbb tyúk vagy tojás azt sem tudom fehérje vagy sárgája keletkezik először. Szavaktól fáradtan akár a báránynak forognak szarvaim ki lehet ebből lábalni mikor legjobbat adja magából a szőlő ebben keresendő a válasz. Néha szédül tőle a fej. Túlhaladott napokat verssé változtatnám, mint lárva gubóját bogárrá és lepkévé úgy, hogy egy észrevétlen fejecskéjű vékony rovartű legyen bennük. Tudom nem lehet mindent megvenni de mindenért fizetünk. Pánikfélelmet érzek mikor műszárnyakon siklunk, nem vagyok Daidalosz sem Jónás ki úgy hiszi ha már eleség lett nem válik ürülékké. Vers – tudom – nem pókháló fonala mely levegőben tart, de maga előtt görget egyszer scarabeus sacer máskor ganajbogár. És egyben ürülékgolyó is. Verset írni, melyet majd sajátodként görgetsz fennkölt életcél. De gyermekekkel nem ér fel, kik egyenes szarvacskáikkal égbe szúródva kor terhe nélkül éveket számolnak, mert tudják, hogy ez csak tízes számrendszer ámde fogalmuk sincs róla. Amennyiben elnevezés és meghatározás után is így marad... Tudok járni és úszni, de ezután is repülök majd Chagall festményeinek aráival és özvegyeivel kiket festményen nem láthatunk.
|