Baričák, Pavel Hirax: Csend a szerelem (Láska je ticho Magyar nyelven)

Opúšťam tvoje srdce,
musím, ináč zhynie.
Niet v ňom miesto pre tretieho,
a to ma trápi.

Mal som byť hravý vánok,
no pridelila si mi status víchra.
Ničím, spútavam, vlastním,
a to som nechcel.

Píšeš mi, že ma ľúbiš.
Vraj to k láske patrí,
ukazuješ na iné páry.
No ja nekonečne mlčím...

Láska nie je chvála,
ani báseň o jednom slove.
Je to zuniace ticho,
ktoré trčí z davu.

Na dôkaz toho,
čo k tebe cítim,
úprimne opúšťam
tvoje srdce.
A zuniaco mlčím.

Elhagyom, el kell hagynom
szíved, különben elpusztul.
Harmadiknak nincs hely benne
és ez engem bánt.

Játszi szellőként hangolódtam,
de te vihar tisztségét osztottad rám.
Pusztítok, béklyózok, birtoklok,
és ez nem állt szándékomban.

Azt írod nekem, hogy szeretsz.
Állítólag ez szerelemhez illő,
más párokra mutogatsz.
De szótlanságom végtelen...

Nem bók, sem magányos
szóról íródott vers a szerelem.
Morajló csend az,
tömegből kimagasló.

Annak bizonyosságaként,
mit irántad érzek,
őszintén hagyom el
szíved.
És morajlón hallgatok.