Már évek óta,
tudatosan kerülöm
köreid.
S az isten békésen vénül.
Minden pokolbéli hónapon
álomfolyókat könnyezek rólad,
melyek érintését nem érzed.
S az isten békésen felhőket ereget.
Hétről hétre
pojácaként kesergek,
hogy már nem élsz bennem.
S az isten békésen erdőket ültet.
Nap nap után
nehéz lábaim,
töltik ki nyomdokod.
S az isten békésen ringatja a tengereket.
Éjről éjre
rettegek a csillagoktól,
melyekből folyton szitálsz.
S az isten békésen gyújtja a következőt.
Óráról órára
kapkodom a levegőt azt képzelvén,
hogy azt te lehelted ki.
S az isten játszva vidul az angyalokkal.
Minden másodpercben kérem
azt a békés istent,
hogy térjen már éltre.
Mert úgy hál, ahogy én évek óta virrasztok.
Kérlek, vidd el minden egyes levelem,
és hantold el azokat a legközelebbi fa alá.
Aztán öltsd fel legszebb ruhád
és kötetlenül lépj ki a férfiak közé.
Egyedül a te üde szerelmed
adhat nekünk hiteles életet.
Ahogy szeretsz, úgy ajándékozd el.
Miként szeretlek, úgy kívánom neked.