Baričák, Pavel Hirax: Zlodeji zabíjajú maliarov

Zavrel som viečka a počkal si na obraz.
Prišiel vlak a ja som nastúpil.
Vyzul som sa a zaspal slastným spánkom.
Keď som precitol, mojich topánok nebolo.
„Ach, Bože, daj, aby boli zlodejovi dobré"
Znova som zavrel oči a počkal si na obraz.
Bežal som naradostený a bosý po pláži.
Nikdy som sa necítil slobodnejší.

Odvtedy som oči nezatvoril
a obrazy už nepotreboval.

Lehunytam szemhéjam és megvártam a képet.
Beérkezett a vonat majd felszálltam.
Lábbelim levetve kéjes álomba szenderedtem.
Mire felocsúdtam, cipőmnek csak hűlt helye maradt.
„Ó, Istenem, add, hogy üljön a tolvaj lábán"
Szemem újfent lecsuktam és megvártam a képet.
Örömittasan mezítláb vízparton szaladtam.
Sosem éreztem magam szabadabban.

Szemem azóta le nem zártam
és immár fölössé váltak a képek.