Bendová, Krista: Verš

Keby nebol človek smutný pre lásku,
keby nemal chvíle, ktoré bolia,
rovnal by sa opusteným holiam,
nedokreslenému obrázku.

Keby nebol človek šťastný pre lásku,
keby neznal chvíľu, ktorá blaží,
bol by ako bez kvietočkov pažiť
na sčernetom starom obrázku.

Keby človek nebol človek pred láskou,
iba skrinka na šperkové city,
bol by stále blahosklomne sýty
pred večnou a hladnou otázkou.[1]

Ha embert nem érné Erósz bús nyila,
ha fájdalmas percei nem lennének,
másolata lenne kopár hegyvidéknek,
festményről készült foghíjas replika.

Ha embert nem érné Erósz víg nyila,
ha kedélyes percei nem lennének,
virágmentes füve lenne felvidéknek
homályos öreg képről készült replika.

Ha ember nem állna Erósz nyilába
csak érzelmek ékszerdoboza lenne,
folyton jóllakott megcsömörlésig telne
örök felvetést nem fonná imába.