Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Botto, Ján: Sas (Orol Magyar nyelven)

Botto, Ján portréja

Orol (Szlovák)

Dole, orle, z výšin, dole!
Sadá slnko za topole —
slnko sadá, deň sa tratí:
kdeže budeš nocovati?!

Hej, viem ja, viem o čeľadi,
kde sa piesňou život mladí,
kde sa otcov sláva slávi,
kde sa pradie na zástavy,
kde sa kujú pravdy zbroje:
tam ma znesú krídla moje!

Dole, orle, z výšin, dole!
Už pastieri tiahnu z hole,
ukonaná junač mladá
po pažiti nocľah hľadá.

Viem ja jedľu neobťatú,
pod ňou vatru neodspatú;
pri tej vatre mládež čaká
 na slniečko — na junáka.
Jej snom sláva junákova,
chlebom — živé jeho slová.

Dole, orle, z výšin, dole!
Už rataji idú z poľä;
na večer znie zvonov hrana:
už ich práca dokonaná.

Dokonaná — no semeno
v rodnú pôdu uloženo —
v rodnú pôdu, v ruky Božie:
 nezdusí ho tŕnie, hložie.
Prejde zima, svitne ráno:
vzíde žitko zaoranô.

Dole, orle, z výšin, dole!
Už ostáva pusté pole,
už piesenky ohlas hynie:
„Veje vietor po doline."

Blysnú vatry po okolí
a pri vatre zbor sokolí
zahudie tú pieseň ľudu:
„Boli časy, ešte budú!"
Bo čo v svete všetko minie:
pravda naša nezahynie!



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Az idézet forrásaBásnické dielo, Ján Botto
Könyvoldal (tól–ig)310-311
Megjelenés ideje

Sas (Magyar)

Le az égből, sasmadár, le!
Jegenyék közt rőt nap száll le,
süllyed immár, tovaillan - -
hol leszel az éjjel vígan?

Hej, tudok én olyan helyét,
hol daloktól zeng az élet,
hol az apák dicsét ülik,
hol a zászló el nem züllik,
hol az Igaz van hiányban - -
oda visz majd az én szárnyam!

Le az égből, sasmadár, le!
Most mennek a daliák le
éji szállást keresgélve,
Fáradt már mind, mint a kéve.

Hej, tudok egy szép szál fenyőt,
tövén tüzet, megrebbenőt,
szegény legény tűzbe nézve
a Napra vár, a Vitézre.
Elmerengek... Erőt ad,
ha kenyerük a Vitéz szava.

Le az égből, sasmadár, le!
Szántóvetők jönnek már le,
sorba rakták a kalangyát...
Este van már - - halld harangját.

Befejezték - - de a jó mag
az anyaföld mélyén bújhat,
anyaföldben - - istenkézben,
galagonya, kóró ellen.
Tél múlik el, reggel virrad - -
már a rozsföld fényben pirkad.

Le az égből, sasmadár, le!
Hadd álljanak a puszták be.
A dal elhal - - hagyd rá hirül:
„Hegyen-völgyön felszél fütyül."

Tábortüzek gyúlnak szerte,
a sólyomraj énekelve
a nép dalát veszi szájra:
 „Volt idő, hej, híre járja!"
Ha mindenek dőlnek vésszel - -
igazságunk nem enyész el!



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek (Budapest)
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)93-94
Megjelenés ideje

minimap