Orol (Szlovák)
Dole, orle, z výšin, dole! Sadá slnko za topole — slnko sadá, deň sa tratí: kdeže budeš nocovati?!
Hej, viem ja, viem o čeľadi, kde sa piesňou život mladí, kde sa otcov sláva slávi, kde sa pradie na zástavy, kde sa kujú pravdy zbroje: tam ma znesú krídla moje!
Dole, orle, z výšin, dole! Už pastieri tiahnu z hole, ukonaná junač mladá po pažiti nocľah hľadá.
Viem ja jedľu neobťatú, pod ňou vatru neodspatú; pri tej vatre mládež čaká na slniečko — na junáka. Jej snom sláva junákova, chlebom — živé jeho slová.
Dole, orle, z výšin, dole! Už rataji idú z poľä; na večer znie zvonov hrana: už ich práca dokonaná.
Dokonaná — no semeno v rodnú pôdu uloženo — v rodnú pôdu, v ruky Božie: nezdusí ho tŕnie, hložie. Prejde zima, svitne ráno: vzíde žitko zaoranô.
Dole, orle, z výšin, dole! Už ostáva pusté pole, už piesenky ohlas hynie: „Veje vietor po doline."
Blysnú vatry po okolí a pri vatre zbor sokolí zahudie tú pieseň ľudu: „Boli časy, ešte budú!" Bo čo v svete všetko minie: pravda naša nezahynie! Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Kalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava |
Az idézet forrása | Básnické dielo, Ján Botto |
Könyvoldal (tól–ig) | 310-311 |
Megjelenés ideje | 2006 |
|
Sas (Magyar)
Le az égből, sasmadár, le! Jegenyék közt rőt nap száll le, süllyed immár, tovaillan - - hol leszel az éjjel vígan?
Hej, tudok én olyan helyét, hol daloktól zeng az élet, hol az apák dicsét ülik, hol a zászló el nem züllik, hol az Igaz van hiányban - - oda visz majd az én szárnyam!
Le az égből, sasmadár, le! Most mennek a daliák le éji szállást keresgélve, Fáradt már mind, mint a kéve.
Hej, tudok egy szép szál fenyőt, tövén tüzet, megrebbenőt, szegény legény tűzbe nézve a Napra vár, a Vitézre. Elmerengek... Erőt ad, ha kenyerük a Vitéz szava.
Le az égből, sasmadár, le! Szántóvetők jönnek már le, sorba rakták a kalangyát... Este van már - - halld harangját.
Befejezték - - de a jó mag az anyaföld mélyén bújhat, anyaföldben - - istenkézben, galagonya, kóró ellen. Tél múlik el, reggel virrad - - már a rozsföld fényben pirkad.
Le az égből, sasmadár, le! Hadd álljanak a puszták be. A dal elhal - - hagyd rá hirül: „Hegyen-völgyön felszél fütyül."
Tábortüzek gyúlnak szerte, a sólyomraj énekelve a nép dalát veszi szájra: „Volt idő, hej, híre járja!" Ha mindenek dőlnek vésszel - - igazságunk nem enyész el!
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Kozmosz Könyvek (Budapest) |
Az idézet forrása | Cseresznyevirágok balladája, Szlovák költők antológiája |
Könyvoldal (tól–ig) | 93-94 |
Megjelenés ideje | 1986 |
|