Botto, Ján: Tma u nás...

Tma u nás, — sám Boh snád' už nevidí, čo sa robí:
zem trasie sa pod nohami, otvárajú sa hroby,
umrlci na svoj' vlastnom hulákajú si kare,
vlci pastierov vytím zbúdzajú v košiare,
psi mlčia, krt slepý nečujúc nič blížiacej o potope,
ryje, urputne ryje, — svoj vlastný hrob si kope;
býky do výšky nás dvíhajú pýchy rohy,
silou-mocou staväjú nás hore na nohy;
do kriku nútia nás, brať našu duria zo sna,
Samsona pribíjajú za vlasy o krosná;
do rúk nám tisnú sami mučenej pravdy zbrane:
Dobre! my tu! — staňže sa vôľa tvoja, Pane!

Ctibor (Lovec)
(1410 - 1434. Z považskych povestí)

Sötét? Nálunk? - - Az isten se győzi már; mi történt?
A föld rengett alattunk, sírok nyíltak fel önként,
és holttetem kurjongott önnön halott torára,
s farkasüvöltés rázta a pásztort rossz karámba.
Eb súny... A vak vakondok a föld mélyéig ásva,
- - új vízözön kövéig! - - a saját sírját ássa,
bikák gőgös magasba emelnek szarvaikkal,
vagy itt győz vélünk minden, vagy minden élet itt hal,
álmunkból zord kétségek késztettek felszökkenni,
Sámson hajánál fogva az oszlopnál, miként mi,
kezünkbe ők nyomják a gyilkos igazság tőrét:
jól van hát! S aki hívott, a „Legyen meg..." - - előlép!