Bunčák, Pavel : Ktorá je to krajina

Svoje srdce stádo býkov
Vyhnal som na pašu
Nech prebehne sa v hore rozmarínu
Moje srdce smrekových klátov ohradu
Prelomilo stádo býkov
Ich oči visia na jabloniach
Jak hodinoví obesenci

Krajina je samodruhá žena
S fakľami jesienok
Aby nepočula svoj vlastný plač
Zlietol jej do lona lístoček
Hrobári jej vykopali z útrob zimu
Dupoce dolinou za ovcami

Položil som na vlastný hrob
So zemou zarovnaný
Veniec krídel hladných havranov

Szívemet a bikacsordát
Legelőre hajtottam én
Had rohanjon rozmarinok hegyén
Szívem fenyőtönkjeinek kerítésén
Bikacsorda hatolt át
Almafákon csüng szemük
Órák akasztottjaként

Várandós asszony e tartomány
Őszi kikericsfáklyák díszítik
Saját sírását meg ne hallja
Ölébe levélke hullott
Domboldalon juhok után dübörög
Föld méhéből sírásók ásták ki telét

Tartománnyal egybeforrott
Sírhelyemre éhes varjak
szárnykoszorúját terítettem