Bunčák, Pavel : Rýnsky podvečer

Ťažká vôňa kvetov
ťažšia vôňa žien
čo padá na teba v podvečer
keď rieke rastú prsia
a vlny bubnujú na poplach
o duté bruchá člnov
zo záhrad tryskajú fontány
a ryby vyskakujú do výšky
Čierneho lesa kde Dunaj pramení

Na druhej strane Rýna
kde skvú sa všetky farby
na telách detí a žien
a zvony miešajú sa so smiechom
na čarovný koktail večera
tam ešte ďalej za horami
a prameňmi kde ruší ticho
oneskorené vtáča ktoré vyplašil
osamelý chodec čo sa bojí
samého seba

všetko sa vracia na svoje pôvodné miesto
vlna do rieky čln do prístavu
zvon do veže a vôňa do kalicha
a človek do seba osamelého
malého najmenšieho

Tam kdesi ešte ďalej
tam je domov môj

Nehéz a virágillat
s még nehezebb a nőké
mikor a szürkületben
a folyó mellként megduzzad
s riadót dobol a hullám
a csónakok telt hasán
szökik a víz a szökőkutakból
s a víz sugarában halak
ugrálnak fel a Dunát indító
Fekete-erdő magasságába

Rajna túlsó partján
hol a gyermekek s asszonyok testén
színek villognak
s kacajjal kevert harangszó csendül
az este varázsos koktéljában
s még odább a hegyek karja mögött
hol a források csendjét
elkésett madár zavarja
s magános járókelő ki csak
önmagától fél

minden megtér a helyére szépen
hullám a vízre csónak a kikötőbe
harang a haranglábba pohárba illat
s az ember magános kicsiny legkisebb
önmagába

Valahol ott s még messzebb
ott van a hazám