Gašparovič Hlbina, Pavel: V žatve

Na dvoroch v tieni múrov
ženci si kosy klepú,
že to znie uvertúrou
pre skladbu veľkolepú.

O žnice slnce oprelo sa,
nadáva všetkým do cigánok,
o tvrdú hrudu zvoní kosa,
spálené telo láska vánok.

V žite sa skrývaly vlčie maky,
akiste pred horúčkou,
cez deň tu čuť len rebrináky,
večer spev žiab a svrčkov.

Falak árnyékában udvarokon
aratók kaszájuk kalapálják,
ütéseik nyitányos hangzatokon
fenséges daluk komponálják.

Arató asszonyokhoz dől a Nap,
mindenkit cigányozva nyelne le,
kasza kemény göröngybe harap,
égett testek fuvallatok szerelme.

Pipacsok gabonába bújtak,
alkalmasint láz elől menekültek,
erre csak szekerek zúgnak,
este békák, tücskök hegedülnek.