Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Gašparovič Hlbina, Pavel: Örök Róma (Večný Rím Magyar nyelven)

Gašparovič Hlbina, Pavel portréja

Večný Rím (Szlovák)

Jedného dňa už nebudem sa vôbec dívať
a budem všetko vedieť nazpamäť a snívať .
Len snívať o tom súhvezdí a o Ríme,
kde medzi ružicami stĺpov horíme
a mladosť naša spieva bielym obeliskom
z úst obrastených machom v lese blízkom,
z úst obrastených arkádami fúzov,
a z rozpomienok na čas lásky s múzou.
Dva lieviky tam precieďajú mlieko,
prv tam len tyrkysove modrý tiekol,
dnes tečie blankyt sivý ako dymu kúdol,
akoby Orfeus tiež vo sne ešte húdol.

Škovránok nespieva, len snenia tíško snežia,
more sa nevlní, len divé túžby bežia,
práve sa uvoľnila v okne dejín mreža
a spevy rajské počuť v diaľke od pobrežia.

Pre ruky vetra v diaľke, vo hmle smrečín,
pre chvíľu túto nedostupnú stal sa prečin,
ohnivé krýdla vetra večnou láskou planú,
iskrami vína zapaľujem slzu slanú...
Jedného dňa už nebudem sa vôbec dívať
a budem všetko vedieť nazpamäť a snívať...



FeltöltőRépás Norbert
KiadóUrbánek a spol, 1939. 89 s. (Kniha vyšla ako 9 zväzok edície Prameň, náklad 600 výtlačkov, obálku pripravil R. Fabry)
Az idézet forrásaBelasé výšky / hlbina.velkekrstenany.eu
Megjelenés ideje

Örök Róma (Magyar)

Egy napon többé már nem fogok nézni
és mindent fejből fogok tudni meg vélni.
Csak arról a csillagképről s Rómáról álmodunk,
ahol többszirmú oszlopok között tűzben állunk
és fiatalságunk magas emlékoszlopként dacol
mohával benőtt szánkkal közeli erdőben dalol,
bajszok ívtornácaival benőtt ajkával,
múzsákkal töltött idő relikviájával.
Két tölcsérke amott a tejet szűri meg,
ott egykoron csak türkizkék folydogált,
ma szürke füstforgó kavarja ég azúrját,
meglehet Orfeusz álmában muzsikált.

Pacsirta nem dalol, álmokból csak csend szitál,
tenger hullámtalan, csak vágy-gléda rohangál,
rácsozat lazult meg éppen történelem ablakán
távoli partvidékről paradicsomi dal hangja száll.

Szél távoli kezéért, ködfátylában fenyveseknek,
e hozzáférhetetlen pillanatért vétek esett meg,
szél tüzes szárnya örök szerelemmel izzik,
sós könnyeim tűzfüzére bor szikráitól hízik...
Egy napon többé már nem fogok nézni
és mindent fejből fogok tudni meg vélni...



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap