Groch, Erik: Csillagjóslat (De la Nativité Magyar nyelven)

Nielen keď chceme, aby slová svietili, musíme
ich vyslovovať klaňaním, bdením a pôstom.
Rovnako keď chceme slová vidieť, musíme
ich počúvať klaňaním, bdením a pôstom.
Niektorí hovoria, videli sme žiariť slová
všehojovec, baránok, kapucínka či železník
a neklaňali sme sa, nebdeli, ani sa nepostili.
Im bude povedané, videli ste žiariť slová
všehojovec, baránok, kapucínka, železník,
laň, bahniatko či príroda, ale nevideli ste ich
skláňať sa, nespať, nejesť, chradnúť, vädnúť,
trpieť, zavýjať, úpieť, miznúť, nejestvovať.

A szavakat nemcsak akkor kell alázattal, éberen,
böjtölve kiejtenünk, mikor fényükre vágyunk.
Éppúgy alázattal, éberen, böjtöve kell fülelnünk,
mikor látni szeretnénk ahogy testet öltenek.
Néhányan azt állítják, láttuk a szavak ragyogását
tajgagyökér, bárányka, sarkantyúka vagy vasfű
s nem hajtottunk fejet, nem őrködtünk, nem böjtöltünk.
Nekik kimondattatik, láttátok a szavak ragyogását
tajgagyökér, bárányka, sarkantyúka vagy vasfű,
őzsuta, barka vagy természet, de nem láttátok őket
fejet hajtani, virrasztani, böjtölni, hervadni, lankadni,
szenvedni, vonítani, jajgatni, eltűnni, nemlétezni.